A magyarországi görögkatolikusok és a képzőművészet (1780-1972)
A magyarországi görögkatolikusok és a képzőművészet (1780-1972)
Ez a kötet a hazai művészettörténet egyik alig ismert területével foglalkozik. A kutatás idő- és térbeli határait a magyarországi görögkatolikusságon belül a magyar identitású közösségek fejlődésének keretei adták meg: utóbbiak önszerveződésének jelei a 18. század végén váltak érzékelhetővé, aminek meghatározó, bár inkább szimbolikus eseménye volt az első magyar liturgiafordítás megszületése, míg a kutatás időbeli határát 1972, a 20. századi magyar görögkatolikusság egyik meghatározó személyisége, Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök halálának éve jelenti. A földrajzi keretet a történeti Magyarország északkeleti részén tizenhárom vármegyére kiterjedő Munkácsi Egyházmegye területe adja, amelyből a 19. században több új egyházmegye született meg. A 20. századi kutatások alapvetően a Trianon utáni Magyarország görögkatolikusságának egyházkormányzati egységeire, az 1912-ben felállított Hajdúdorogi egyházmegyére, majd az 1924-ben az Eperjesi és a Munkácsi Egyházmegye hazánkban maradt parókiáiból létrejött Miskolci Apostoli Exarchátus területére korlátozódnak. A fotókkal gazdagon illusztrált kötet célja, hogy ne csupán a szakmai, hanem a hely- és a művelődéstörténet, vagy akár csak a szépség iránt érdeklődő és elkötelezett olvasó is felfedezze, megismerje ezt a leginkább kistelepülések templomaiban rejtőzködő, gyakran veszélyeztetett emlékanyagot.